Mennyiség, vagy minőség? Tűnődés az emberi kapcsolatokról.

Valahogy úgy alakult, hogy az utóbbi hetekben több mindenen kellett töprengenem/tűnődnöm, s ennek lett következménye a "Tűnődés" sorozatom. A fenti címben megjelölt téma abból adódott, hogy az egyik közösségi oldalt -hívásom nélkül, valahogy bejutott az én profilomba egy része,- elkezdtem tanulmányozni lélektani, szociológiai szempontból. Nos, egy új, eddig ismeretlen világ tárult elém, amelyet egyre jobban idegennek, távolinak éreztem magamtól. Egy olyan világot, amelyben a mennyiségi szemlélet dominál, s mindezt az epidermis, a felszín tartományában élik meg az ottani törzstagok. Csak egy példa: sokuk profiljára rákattintottam, ahol számmal van megjelölve az ismeretségi körük. Bizony, nem ritka, eset, hogy 3-6 900 (!!!) barát, ismerős van feltüntetve. Lehet, hogy az én felfogásom konzervatív, de akkor is úgy gondolom,hogy pl. barátokból teljesen elegendő két, három személy, -ha azok IGAZÁN, A SZÓ KLASSZIKUS ÉRTELMÉBEN - barátok. Olyanok, akiket hosszú évek óta alaposan ismerek, esetleg már iskolás korunkban együtt tanultunk, játszottunk, sok közös élmény, sok beszélgetés, stb, köt össze minket. Lehet, hogy csak valamivel később; gimnáziumban, egyetemen kerültünk össze, ilyen esetben a közös érdeklődés, életcél -is-az összetartó erő. Mi, ketten/hárman többet tudunk egymásról, mint akár a szüleink, testvéreink, hordozzuk egymás gondolatait, titkait, s ha bármelyikünknek baja, problémája adódik, a barátok biztosan segítenek, mellettünk állnak, s mi őmellettük, szikla alapként. Jó dolog egymás otthonaiba eljárni, vagy együtt beűlni egy étterembe, elmenni egy szinházba, koncertre. Nagyjából közös az értékrendünk, enélkül ki sem alakulhat egy mély barátság! Egymásnak bizalommal letehetjük gondjainkat, terheinket, ezekkel soha nem fog egy igazi barát visszaélni. Igen; nincs belőlük 600, de ennyi pontosan elég, ennyi az emberméretű.  Minden áldott nap reggelén szép napot, este jó éjszakát kívánnak, s e kettő között kiértékelik a  -ki tudja honnan származó-  képeslapok VÉGTELEN FOLYAMÁT, imigyen: "gyönyörű," " csodálatos" "ez igen!" "cuki" "de aranyos!" jelzőkkel... Idegen kontinensek polgárai találnak itt közös plattformot, látok feketéket, kínaiakat, indonézeket, stb. Ezek mind ismerősök... Most a mozgó képek a trendik... Ezrével öntik el ezeket az oldalakat. No, itt kell a címben feltett kérdésre visszatérnem; mennyiség, vagy minőség? Mert ez a kérdés nemcsak az emberi kapcsolatok vonatkozásában fontosak ám! Ezen képeknek a gyártása már iparág lett... Szomurú, minden értéket elvesztett világ ez. Olyan silány, primitív giccs-áradat, hogy az embert elönti a szomorúság, és a szánalom a gyártók iránt, (igen; GYÁRTÓK, mert a művészek alkotnak, értéket teremtenek, évszázadok múltán is pénzben kifejezhetetlen értéknek tartjuk műveiket, elzarándokolunk múzeumokba, templomokba kastélyokba, hogy gazdagodjunk általuk, de ezek a fércművek akárcsak a kerti törpék, eltűnnek a feledés homályába, ahová valók,) és az ilyesmikben gyönyörködők iránt. Rengeteg kép ömlik ezekre a fórumokra naponta. Mennyiség, vagy minőség? Az otthonunkban sok bútor, szőnyeg, kép, stb legyen, vagy tán kevés, de azok értékek, egyedi tárgyak legyenek, esztétikailag magas színvonalon? - Itt, e ponton merül fel a kérdés; mit nyújtanak iskoláink a szellemi értékrend, az igazi művészet orientációja terén? Mert ha az olcsó, nívótlan termékeknek nem lenne befogadó közege, akkor a giccsgyártók nem termelnék ezeket! Zenei téren sem irritálnának a bugyuta műdalok, a dallamtalan zörejek, ha a családban és az iskolában az igazi művészetre nyitogatnák a fiatalok szemét. Ahhoz, hogy hazánkat visszavezessük az eredeti európai értékrenden alapuló gyökerekhez,ahhoz érdemes lenne elgondolkodni a fentieken, mert hiába a gazdasági, technikai fejlődés, az egymagában kevés. Már Széchenyi megmondta, hogy kiművelt emberfőkre van szükség. A szellem, a lélek, az értelem mindenek felett, a többi csakis ezekre épülhet rá. Különben homokra épített házként omlik össze nemzetünk. Igen, én a minőségre szavazok!!! Mert a többre, a magasabbra vagyunk hivatva. ui: Lásd ehhez azt a blogomat, amelynek " A szakrális tér egyik szegmense" a címe.